| |
Sötét kor köszöntött Kambodzsára 1975. április 17-én, amikor Pol Pot a kommunista Vörös Khmer élén bevonult az ország fővárosába, Phnom Penhbe. Politikai jótevőnek állította be magát, és hozzáfogott egy különleges gazdasági és társadalmi rendszer kialakításához, amely elszigetelten, nagyrészt saját mezőgazdaságra támaszkodva működött volna. Kísérlete azonban csak pusztulást és éhezést hozott arra a földre, amely egykor Indokína rizsestálja volt.
A Pol Pot-rezsim alatt városok egész lakosságát – fiatalokat és időseket, egészségeseket és betegeket – parancsolták ki a földekre dolgozni. Az önfenntartó paraszti társadalom kialakítása Kína támogatásával folyt, de kegyetlen szélsőségekbe torkollott. Hatalmas átnevelő táborokat hoztak létre és az értelmiségieket módszeresen kiirtották. A főváros lakossága az eredeti kétmillióról 23 000 –re csökkent, s a kisebb nagyobb városok lakossága még ma is ingadozó. Pol Pot uralma alatt becslések szerint nagyjából 1 000 000 embert irtottak ki, és félmillióan haltak meg betegségekben és éhezésben. További 600 000 kambodzsai elhagyta az országot; ők vagy Vietnamban vagy a thaiföldi menekülttáborban kötöttek ki.
Kambodzsa életét a Mekong folyó uralja. A májustól októberig tartó esős időben megárad, elönti a rizsföldeket, amelyek így igen bőven teremnek. Az ország közepén fekszik a Tonlé Sab (Nagy Tó), a világ egyik legkiválóbb édes halászvize, amely az esőzések után eredeti nagyságának a négyszeresére duzzad.
A lakosság java része az ország középső részén lévő, erdős, hegyekkel körülvett síkságon él. |
|
