Ciprus, Aphrodité istennő szigete

Ciprust kissé közhelyesen a „szerelem szigeteként” emlegetik, pedig ez az aprócska sziget sokkal többet ígér egy könnyed, felhőtlen tengerparti nyaralásnál: ősrégi mítoszokat, antik romokat, erdők mélyén rejtőző templomokat, kolostorokat: egy több évezredes történelem és kultúra felfedezésre váró emlékeit.

Ciprust Aphrodité földjének is nevezik, hiszen a mitológia szerint a város alatt húzódó tengeröbölben a habokból kiemelkedve és egy kagylóhéjban a partra evezve jött világra a szépség és szerelem istennője, Aphrodité.

A legrégebbi településnyomok a kőkorszakra datálhatóak, mint például a 9.000 éves múltra visszatekintő Choirokoitia, amely ma a világörökség része.

Sok elnyomás után 1960-ban Ciprus kivívja függetlenségét, amely azonban nem tart sokáig, mert a függetlenség újabb konfliktusok előtt nyitott utat: a görög ciprióták Görögországgal akartak egyesülni, a török népesség viszont erről hallani sem akart. 1974-ben két részre szakadt a sziget: északi harmadát elfoglalták a törökök, a déli rész pedig a görögöké maradt. A béketárgyalások ellenére az újraegyesítést nem sikerült elérni, így Ciprus megosztottsága mind a mai napig nem szűnt meg. A legkülönösebb Nicosia, a főváros helyzete, hiszen itt – mivel a „zöld vonal” éppen keresztülfut a városon – alig néhány lépés választja el egymástól az ellenséges területeket.

A természeti szépségekben is bővelkedő sziget szíve egy hatalmas zöld hegy, a Troodos, amelynek legmagasabb pontja a csaknem 2000 méteres Olympos.

Ciprus legnagyobb és leghíresebb kolostora, a Kykkos, ahol egy olyan Szűz Máriát ábrázoló ikont is őriznek, amelyet állítólag maga Szent Lukács festett annakidején.