Petrát eltűnt városnak is szokták hívni, ám a megnevezés nem pontos: nem tűnt el, csak a nyugati világ számára vált elfeledetté. A 13. században néptelenedett el, azóta legfeljebb nomád pásztorok legeltették ott nyájaikat és a beduinok meséiben szerepelt. A 19. század első felében kezdtek el szivárogni a hírek egy titokzatos, mesebeli, talán kincsekkel teli városról. Utazók, felfedezők kezdték keresni Petrát, amit 1812-ben egy arab kereskedőnek álcázott svájci kalandor, Johann Burckhardt hamarosan meg is talált. A nagyközönség számára azonban sokkal később, alig harminc évvel ezelőtt nyílt meg.
A települést a Biblia Szela néven említi, amely héberül sziklát jelent. Ennek görög fordítása Petra; az arabok Wadi Moussa-nak, Mózes völgyének nevezik. Ezen a sivatagos-sziklás helyen már háromezer évvel ezelőtt kisebb birodalmak alakultak. A legjelentősebb a nabateusoké volt, Kr. e. 400 évvel. A népcsoport Ábrahám unokájától, Nebájótól származtatja magát. A nomád, birkatenyésztésből élő nép a szívósságának köszönheti fennmaradását ezen a barátságtalan, vízben szegény vidéken. Ciszternarendszereket építettek, ebben tárolták az esővizet. A nabateusok rövid idő alatt meggazdagodtak abból, hogy településük a Szíriát a Vörös-tengerrel összekötő út mentén feküdt, de itt vezetett az átjáró a Sinai-félszigetre is. Eleinte csak adót vetettek ki az erre haladó karavánokra, később ők maguk is kereskedni kezdtek. Birodalmuk egészen a mai Damaszkuszig terjedt. Virágzásuk korszaka három évszázadot ölel fel és a Kr. sz. 2. évszázadig tartott. A Római Birodalom hódításai egybeestek a kereskedelmi útvonalak elsorvadásával, így Petra jelentősége rohamosan csökkent. Végül a 6. században, az arabok térhódításával Petra csillaga végképp leáldozott.
Negyvenöt színben pompázik
Ma turistabuszok tucatjai állnak meg naponta a bejáratnál, a látogatók számát évente milliókban mérik. Nem is csoda, hiszen Petra az egyetlen hely földünkön, amely az Unesco világörökség mindkét, természeti és kulturális listájára is felkerült. Ezt a különleges rangot egyedülálló, sziklába vájt épületeinek, másrészt a varázslatosan sokszínű környezetének köszönheti. A vörös homokkő sziklákba ékelődött kanyon meredek falai negyvenöt színárnyalatban, rózsaszínben, lilában, kékben és sárgában pompáznak. Senki sem szabadulhat a varázslatos látvány hatása alól.
Már az egykori város megközelítése sem mindennapi: több mint egy kilométer hosszú, szűk hasadékon kell végigmenni az első kapuig. Az 50 méter magas sziklafalak jótékony árnyat biztosítanak a turistáknak, egykori lakóinak pedig jól védhető utat jelentett a szűk hasadék. A Szik, azaz a hasadék végét egyre világosodó fénycsík jelzi: hatalmas kulcslyukhoz hasonló résen át tárul elénk az első, sziklába faragott épület, a fenséges Kincstár. Valójában sohasem voltak itt kincsek, az épület temetkezési templom céljára épült óriási sziklasír. További királysírok sorakoznak magasan, a sziklákba vájva a Királyok falán, de az egy nap alatt is alig bejárható területen 800 műemlék: amfiteátrum, kolostor, oszlopsoros főutca, palota, templom és sír található.
