Carcassone, a zengő város

Carcassone bizonyos szempontból minden képzeletet felülmúl, hiszen mára kevés olyan hely maradt a világon ahol a látogatók igazi középkori hangulatú világba csöppenhetnek. Az UNESCO által világörökségnek nyilvánított Carcassone vára ilyen lenyűgöző hely.

Carcassonne stratégiailag mindig is fontos helyen feküdt. A város 60 kilométerre fekszik a Földközi-tengertől és a Pireneusoktól, 160 kilométerre a spanyol határtól, Toulouse-tól pedig mindössze 90 kilométerre. Egy helyi legenda szerint Nagy Károly öt éven át sikertelenül ostromolta a várost, amikor annak védője, Carcas úrnője a vár utolsó gabonaszemeit megetette egy disznóval, majd a pukkadásig teli kocát lehajíttatta Károly katonái elé. A császár elámult, hogy a városnak még mindig ilyen óriási élelmiszer-tartalékai vannak, és nyomban fegyverszünetet javasolt. Carcas úrnője a jó hírre győzedelmes kürtszóval válaszolt. Innen ered a vár neve: „Carcas sonne”, azaz „Carcas zeng”.

A város fő ékessége az 52 tornyú vár, amelynek első bástyáit még a rómaiak építették a Kr. e. III-IV. században, majd a XIII. században - a spanyolok betörésétől tartva - Szent Lajos erősítette meg. A középkorban a város közel 4000 lakost számlált, de egy-egy ostrom idején akár 10000 ember is védelmezte falait.

A város a XIX. században Prosper Merimée írónak köszönhetően került a figyelem középpontjába. Az ő mentőhadjárata nyomán kapott megbízást Viollet-le-Duc építész a vár újjáépítésére, akinek keze nyomát a párizsi Notre-Dame is őrzi. Neki köszönhető, hogy ma szinte teljes épségben állnak a tornyok, a lépcsősorok, a bástyák, a várfalak.

Carcassonne új - a középkori vár falai alatt elterülő - városában ma közel ötvenezren élnek, a vár falain belül viszont csak 350-en.